1. Fejezet. - Édes otthon

Christian White

London! Édes London!
Otthon! Édes Otthon!

Mosolyogva szálltam és pakoltam ki a mogorva taxis kocsijából. Itthon vagyok.
A megszokás hatalmából körbenéztem; tipikus londoni külvárosi házak, csak a ház számok, és a kertek különböztetik meg egymástól a takaros otthonokat. A mi házunk, a szüleim háza, ugyanolyan, mint a többi, mégis más. Itt nőttem fel. Ez a mi házunk.
Csöngetést hallottam, így körbe néztem. A biciklis újságos-srác dobta éppen le az újságot 2 házzal arrébb, majd intett. Korán van még, remélem nem ébresztem fel anyuékat.

- Hé, azért fizessen is, ez nem ingyen-járat, ember!

Szólt ki a mogorva-most már a bunkó bélyeget is kiérdemelt- taxis az ablakon, miközben heves gesztikulálása közben megnyomta a dudát. Szerencsétlen marha ijedtségében és lányos zavarában ugrott egyet, miközben -lévén a keze még mindig a kormányon nyugodott-, még egyszer ráfeküdt a masinára.

Mellette egy hatalmas taknyolás, zörgés, csörgés, apró sikoly, kerékpárral való betakarózás, majd egy nyögés. A kis-srác elesett.

Bedobtam az autóba egy 100-ast, gondolva, hogy elég lesz, majd, miután letettem a cuccaim,a fiúhoz vágtattam.

- Szia, jól vagy?

- Nem.

Persze, hülye kérdésre, hülye válasz jött. Rögtön szimpatikus lett a kis kölyök.
Mintha magamat látnám, csak kicsiben; szőke haj, kékes szürke szem, ami csillog, mintha muszáj volna, vékony kéz-láb. Remélem nem lesz olyan szerencsétlen a két bal lábával, mint én, és kinövi, nem úgy, mint én.

- Gyere, segítek.

Nyúltam felé, majd felsegítettem. Nem ment egyszerűen, mivel a lendület közben összeakadt a két lába.
Két mentő mozdulat közt elgondolkodtam, hogy nem-e lehet az én gyerkőcöm. Majd gyorsan elvetettem az ötletet.

- Köszönöm szépen. Itt az újság, Mrs White néni már biztos várja Önt! Viszlát!

- Köszönöm, szia.

Vettem el az újságot, majd anyám említésére hátra fordultam. Csakugyan ott állt az ajtóban, kávéjával a kezében.Felvettem a csomagjaim, majd egyre melegedő szívvel lépkedtem szülőanyám, és a mögötte álló szülőatyám felé, azok ölelő karjaiba.

Sosem hittem volna, hogy az otthon melege ennyit jelenthet. A ház, ahol felnőttél, a szüleid, a testvéreid, kutyád, macskád, szomszédod, barátaid. Ezek, valamint Ők az Otthonod. Ha elhagyod őket, elfog a honvágy, ha otthon vagy még többet szeretnél ebből az egészből.
Hazatérni csodás dolog. A szíved felmelegszik, az agyad beindul, a szemed előtt pedig emlékképek peregnek le.
Akármi volt régen, akármi lehet a múltad; az Otthonod nyíltan vár. Csak rád vár.

Puszta Linett

Baja! Édes Baja!
Otthon! Édes Otthon!

Sosem hittem volna, hogy az otthon melege ennyit jelenthet. A ház, ahol felnőttél, a szüleid, a testvéreid, kutyád, macskád, szomszédod, barátaid. Ezek, valamint Ők az Otthonod. Ha elhagyod őket, elfog a honvágy, ha otthon vagy még többet szeretnél ebből az egészből.
Elhagyni az otthonod fájdalmas. A szíved egy pillanatra lehűl, az agyad leáll, a szemed előtt pedig emlékképek peregnek le.
Akármi lehet a jövőben, akármi lehet a sorsod; az Otthonod nyíltan vár. Csak rád vár.

Remegve lépkedtem a parkolóban. Apa a csomagjaim cipelte, húzta, fogta, miközben a vonathoz kísért. Nem engedtem, hogy feljöjjenek velem Budapestre, különben anya nem engedne el. Vagy én nem mennék, pedig szeretnék. Fél év Londonban Kristóf bácsinál maga lesz az élvezet.

Még egyszer végig kotorásztam a táskám, hogy minden meg legyen, majd átöleltem anyuékat, elköszöntem, és felszálltam a vonatra. Csak akkor engedtem az ádáz könnyeknek, mikor már elindultunk, és nem láthattak.

-Jól van?

Kérdezte a kalauz, mire bólintottam egyet, és átadtam a jegyem. Ő egy zsebkendővel adta vissza.

-Köszönöm.

Néhány óra múlva már London felé repülök-akkor még nem is gondoltam-, egy új élet felé.


3708

Előszó

Sziasztok! Most biztos őrültnek néztek, hogy miért is indítok újra egy blogot, amit el sem kezdtem. Másik történetet rakok fel, remélem menni is fog az írás.. Nah, itt lenne az előszó...

Az álmom kötelez

Egy lány. Egy férfi. Egy álom. Egy város.
A magyar származású lánynak hatalmas lehetőség adatik; fél évre kiköltözhet Londonba. Mi történhet a szigetországban egy olyan lánnyal, aki még sosem járt külföldön? Vajon a saját lábán is tud állni, egyedül, a nagy világban? Az álmai kötelezik. Egy nap találkozik egy férfival. Mindenki tudja ki ő, de nem mindenki ismeri. Vajon a lány megismerheti?

A férfi, akit inkább mások ismernek, mint ő saját magát. Reméli, egyszer megtalálja azt, akivé válni akar, megismeri magát. Hamar rájön, hogy ki is Ő. Ebben segítségére lesz a lány, akivel véletlen találkozik. Vajon kialakulhat köztük valami? Vagy szétválasztja őket a saját álmuk?